Gyenge utánzatok...vagy mégsem?

A Reese's peanut butter cup végtelenül elkötelezett híveként (értsd: fanatikus imádójaként) rendkívül ritkán (értsd: soha nem) vetemedek arra, hogy egyéb márkának is esélyt adjak a témában. Kivéve persze, ha ajándékba kapom a termékmintát. Azaz mintákat! Egyenesen Amerikából! Akkor akár kivételt is tehetek. Mint most is. Róluk van szó tehát:

Nagyon tetszik az az önkritikus szemlélet, amely már a csomagoláson, azaz a névadásban megjelenik: nem szívem, nem én vagyok az igazi, az igazi a Reese's, én csak próbálkozok itt betörni a piacra (meg a szádba). Így elsőre még tetszik is az elgondolás, mely szerint az édes-tömény földimogyorós ill. mandulás tölteléket nem tej- hanem étcsoki öleli körül. Nézzük, hogy néz ez ki a trendi csomagolás nélkül:

Bal oldalon tehát a földimogyorós, jobb oldalon a mandulás, első pillantásra mintha egypetéjű ikrek lennének! Vajon az ízvilágukban mutatkozik-e szignifikáns különbség? Hamarosan elválik! A kóstolási művelet mindent eldöntő pillanata (első harapás) előtt még beteszem azt a zenét, ami legalább annyira keserédes, mint az előttem álló élmény:

Az első falat pontosan azt a csalódást hordozza magában, amit én már jó előre megjósoltam: földimogyorós tölteléket ÉTCSOKIVAL borítani halálos bűn! Egyszerűen túl keserű, túlságosan is merev a csokiburok, és ha nem lennének a belsejében mókás kis ropogós golyócskák, komolyan méltatlan lenne a blogomban való szereplésre!

Lássuk az ikertesót, hátha az többet tud:

És többet tud. Állagra ugyan tökéletesen megegyezik a két töltelék, de az íze! Kiválóan hozza azt a kesernyés aromát, amit a mandulától általában elvárok, mert ilyen volt az a mandula is, amit a péceli Várhegyen ettem gyerekkoromban (és jaj, de meg voltam ijedve, mert azt hittem cián:-). Ehhez még az étcsokis bevonat is jobban illik, de komolyan, tényleg! Ha becsukom a szemem, közeledek a nirvána, de legalábbis a tökéletes ízharmónia felé. Még egy gyors csoportkép, külcsínről és belbecsről egyaránt:

A kóstolásnak erre a fázisára már egészen jól hozzászoktattam érzékelőszerveimet az étcsoki-sós-édes szentháromsághoz, kezdem élvezni a kevéssé olvadós konzisztenciát is. Amikor is villámként csap belém a felismerés: itt az arányokat rontották el igazán! Hiszen sokkal vékonyabb a tölteléksáv ÉS lényegesen vastagabb a csokiréteg a megszokottnál, akarom mondani a tökéletesnél...vagyis a Reese's-nél...

De azért ne félj, így is elfogyott:

Mondom elfogyott, na!!! Hol a holdbéli tájas fotóm?? Ja, itt:

Szóval még egyszer köszönöm szépen az ajándékot, de a jövőben maradjunk a narancs színű csomagolásnál, ott mellényúlni nem lehet!!!