Törékeny boldogság

Nagyon nagy tisztelője vagyok a KitKat-nek...de tartozom egy vallomással: ennél a csokinál igenis számít a méret! Szóval, ha már KitKat, akkor inkább legyen KitKat Chunky, annak is valamelyik töltött verziója (peanut butter, esetleg cheesecake, a legrosszabb esetben is sós karamella). Majd lesz ezekről is tasting note, szóval nem lövöm le a poént.

Ajándékcsokinak viszont ne nézd a méretét...és, hogy mennyire ellenállhatatlan a kicsike, azt ez a fotó is kiválóan demonstrálja:

Vagyis képtelen voltam kivárni a fotózás kezdetét, már előtte fel kellett szakítanom a csomagolást! Jól áll neki a piros szín, mi tagadás, de még csinosabb anélkül:

Huh, most látom csak, eddigre már belemélyesztettem a körmömet...utána pedig a fogamat is:

Szóval a mini KitKat szeletnek az a legnagyobb hibája, hogy rossz a csokiborítás vastagságának aránya az töltött ostyás részhez viszonyítva. Kevés a csoki kérem szépen, ezen nincs mit szépíteni!

De azért nagyon kellemes, roppanós élmény így is, a leheletvékony ostyalapok között meghúzódó csokitöltet pedig megfelelő krémességgel bír.

Amúgy elkövettem egy nagy hibát: borzasztó sok csokit ettem mostanában. Szóval talán ezért sincs részem átütő ízélményben. Azért így is elfogy:

Mondom elfogy:

Béke poraira.

Ja, és ezt a zenét hallgattam kóstolás közben, bármilyen alkalommal kiváló melódia, de főleg az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozva ajánlom, inkább éjjel mint hajnalban: