Ha nem tudod legyőzni az ellenségedet...szelídítsd meg!

Ki is mondta ezt eredetileg? Valamelyik örökvesztes római hadvezér? Vagy az egyik RTL Klub reality felvezető szövege volt? Ki tudja már azt! Annyi bizonyos, hogy nagyon tudok vele azonosulni. Pláne, ha csokiról van szó! Ellenség? Naná! Le tudtam győzni valaha is? Soha. Csatát nyertem ugyan ellene egy párat, háborút sosem. Vagy inkább fogalmazzunk így: időnként kötöttünk egy pár hosszabb fegyverszünetet.

Én eleve nagyon irigylek mindenkit, aki simán ki tudja, ki meri jelenteni, hogy én imádom a csokit! Mert hogy hangzik ez az én számból? Őszinte imádat? Na neeee...bűnös élvezet? Na az már esetleg stimmelhet. De igazából nekem a csoki inkább mindig pótol valamit. Rosszabb esetben valakit. Esetleg tompítja a testi (lelki) fájdalmat. Nagyon szélsőséges esetben úgy eszem, mint ahogy az alkoholista issza az Unicumot: borzasztó gyorsan, hatalmas mennyiségben, kómáig. Pardon, cukormérgezésig. Szóval ellenség, mindenképpen ellenség.

Tömegben támadnak.

Próbáltam én már mindent. A diétás csokit. Brrrr...két kocka ütött ki napokra. A teljes elvonót. Na az a legrosszabb, attól még csak ezerszer jobban kiéhezek, és még csak sokkal, de sokkal jobban ízlik. És igen, akkor sokkal, de sokkal többet eszek is belőle egyszerre. Ami azért vicces, mert én nem is tudok egyszerre sokat enni. Se csokiból, se másból. A harmadik kockától kezdve már nem is ízlik igazán. Csak tömöm magamba ész nélkül. Azt pedig már csak egy svájci all you can eat csokigyár látogatáson tapasztaltam meg, hogy van olyan, hogy ELÉG CSOKI. Elég durva felismerés volt. És nem is kellett olyan - nagyon - sok csoki hozzá. Hányinger, szédülés, minden volt a végén. Úgy menekültem ki a szabad levegőre. Azóta is arról a szamárról álmodozom, amely gombnyomásra köpte az aranypapírba csomagolt csokitallérokat, egyiket a másik után, a végtelenségig...de hol is tartottam?

Ja, csoki. Ellenség. Legyőzni lehetetlen. De megszelídíteni? Vajon azt hogy kell? Szerintem úgy, hogy bevetjük a mostanában olyan divatos és igazából minden élethelyzetre ráhúzható mindfulness-t. Tudatos csokievés? Micsoda ötlet! Vajon működhet? Ennyi év öntudatlan zabálás után? Meglátjuk! Elválik! Erről szól ez a blog!