Amikor ezt a pofás kis édességet először szemügyre vettem, azaz a kezem ügyébe került, akkor elég ügyetlenül azt találtam mondani az ajándékozónak: Jaj, fudge? Azt nem szeretem, mert túl kemény, és amúgyis beleragad a fogamba. Ő szerencsére nem sértődött meg, csak mindentudóan mosolygott, a szemeiből pedig azt olvastam ki, hogy "na, kóstold csak meg, aztán majd meglátod!"
Amikor végre vettem a fáradságot és rendesen elolvastam a csomagoláson a feliratot, már kezdett valami derengeni. Chocolate fudge! Talán ez mégsem azt rejti, amire gondolok!
Csomagoljuk ki csak gyorsan, hátha a kendőzetlen valóságtól okosabb leszek (még ennél is!)
És milyen igaz! Ez az élmény semmihez sem hasonlítható! Én még soha nem kóstoltam ilyen tökéletes keresztezését a csokoládénak és a vajkaramellának! Kezdjük ott, hogy amikor beleharapok, azonnal letörik, mit törik, egyenesen belemorzsálódik a számba egy darab! Az állkapcsom mindenféle erőfeszítése nélkül történik mindez, állaga egyszerűen mesés, szinte magától olvad szét a nyelvemen, a fogba ragadás (az én legnagyobb félelmem!) veszélye egyáltalán nem áll fenn!
Ezzel el is értünk a 2019. szeptemberi amerikai szeretetcsomag végéhez...de csak semmi siránkozás! Számtalan csoki vár kóstolásra és elemzésre (ízekre szedésre) itt, a német boltokban is! Harapásra fel!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen